HÚ, “AZANYJÁT”!!!

2007 június 24. | Szerző: Csonka András |

Barátaim! Ébresszetek fel a kábulatból! Személyesen láttam az istennőt, nekem is énekelt Barbra Streisand….Nem találok szavakat az élményre, életemben végig kísér ez az este, az bizonyos.

Képezlhetitek, miut éreztem, amikor másodszor is kimentem Bécsbe, az előző este a vihar miatt elmaradt koncert után, és ahogy kijöttünk az Opera garázsból, elkezdett szakadni az eső, pontban 5kor, és bemenekültünk gyorsan egy kávézóba, de még az áram is kimaradt a viharban, és azt gondoltam, ez már csak egy rossz álom lehet. Szerencsére végül ha borúsan is, de eső nélkül folytatódott az este, minden néző ott volt, mind a 20 ezer,senki nem kapott frászt az esetleges újabb vihartól, és mindenkinek osztottak esőkabátot. / magyar koncertszervezők fiugyelmébe ajánlom a gesztust../

Ott ültünk a nézőtéren, a Schönbrunni kastély parkjában, gigantikusan nagy, de elegánsan egyszerű színpad előtt, ahol néhány virágcsokron kívül csak a 80 tagú szimfónikus zenekar foglalt helyet, ami a koncerten úgy volt kihangosítva, hogy ilyet életemben nem hallottam még, minden húr percegését is hallani lehetett, minden hangszer kristálytisztán hallható volt, csoda az egész. Érezni lehetett a vibrálást, amikor a Funny girl nyitánya után a színpad közepén egy süllyesztőből felemelkedett a királynő, elegáns fekete ruhában, amit az estén háromszor váltott le más szabású, szintén fekete ruhakölteményre Mindenki egy emberként ugrott fel a helyéről, és állva ünnepeltük a dívák díváját. Mit momndhatnék az egészről, amikor érett korú férfiakat láttam könnyezni nem egyszer a koncert alatt, köztük voltam én is, mert megmagyarázhatatlan érzés személyesen látni és hallani azt, akiről évtizedek óta tudok, ismerem, minden filmje és dala a szívemben lüktet, aki az alapja a musicalnek , a filmnek, a színészetnek, mindennek számomra….És nem utolsósorban Ő SZTÁR,  ő az. Eszembe jutnak az itthoni szánalmas kis próbálkozások a sztárrá válásra, az 5 perces emberek tündöklései, akiket a sajtó már megjelenésük előtt sztárként aposztrofál, mindannyiunkra vonatkozik , és meg kell értenünk, a sztárság nem az, amit mi átélünk. Nem is lesz az, sosem. Méretei, intenzitása okán sem. Egy világ hever a sztár lábai előtt, és behódol a művészetének. Álmodozzunk csak tovább…….

Ja, még nem meséltem az éjjeli látogatómról. Tudjátok, ha a  reggelibe kell mennem, akkor bizony, ha játszom, rohanok haza, gyorsan elolvasom a másnapi adásmenetet, és máris izgulok, mert tudom, hogy ha azonnal elalszom, akkor is csak max. 5 óra marad a felkelésig. A hét elején is már háromnegyed 11 volt, mire lefeküdtem, és görcsösen vártam az álmot, amikor megszólalt a kaputelefon. Gondoltam egy részeg szórakozik , nem keltem fel, de csak nyomta tovább, ekkor kinéztem az erkélyről nem láttam senkit. Nyomta tovább. Gondoltam egy lakó elhagyta a kulcsát, és mvel rossz a telefon, nem érteni ha beszél bele valaki, csak úgy megynyomtam, és vissza feküdtem. Ekkor csengettek az ajtómon. A kukucskálón semmit nem láttam, mert sötétben állt a lépcsőházban. KIszóltam, hogy talán kapcsolja fel a villanyt. Egy elég csinos hölgy állt az ajtóm előtt, gondoltam , lehet, nem is egyedül van. és a barátja, majd jól benyomja az ajtót, ha kinyitom. A mai világban már semmin sem csodálkozom. Szóval azért kinyitottam az ajtót, mre a hölgy: ” Bocsáss meg, nem vagyok őrült, de már régen szerettelek volna megismerni, és csak azt szeretném megkérdezni, hogy nem ihatnánk-e meg egy kávét valamikor?”

MIndez éjjel negyed 12-kor. Erre varrjatok gombot, annnyira meglepődtem, hogy csak hebegtem….happy End nincs, a hölgy eltűnt….

Indulok Szegedre ,.este már előadás. Pihenjetek, van még néhány óra  a vasárnapból.  Mindenkinek a legjobbakat kívánja  Bandi:))