HOGY VAGYOK…?????

2007 december 3. | Szerző: Csonka András |

 Sziasztok régi játszótársaim!:)

Ne is mondjátok, szinte hallom a dorgáló szavakat, hogy miként is van pofám ilyen hosszasan elhanyagolni a blogot? Jó, egy kicsit igazatok van, de én néha olyan jól adom Pató Pál urat, hogy  a halogatás nagymestere lehetnék…

A lényeg, hogy itt vagyok, és a távolmaradás is csak a teljesen szétszórtan felbukkanó munkáim miatt van, és nehogy azt gondoljátok, hogy közben nem juttok az eszembe..?! Jó kis púder, mi?:):)

Ez a hét amúgy is kemény a hajnali kelések miatt, és ráadásul most még a jó kis délutáni fél órás alvásaimnak is lőttek, mert nem fogok ráérni, amúgy pedig nagyon nehezen tudom a szemem nyitvatartani…

Köszönöm  a számtalan névnapi kívánságot, akár itt , akár az iwiwen, öröm Andrásnak születni, ha ennyien gondolnak az emberre…Még nem reagáltam egy érdekes hozzászólásra, amit Györgyi nevű olvasóm írt, és ennek csak az az oka, hogy tízszer is elolvastam, és még mindig nem értem, mit akart mondani, vagy mi a baja…ha valaki érti, akár el is magyarázhatná… Most hirtelen nem is jut eszembe, miket kérdeztetek, és így írás közben nem merek kilépni innen , és utána olvasni, mert akkor elveszik, amit eddig írtam. vagy csak megint nem értek a számítógéphez?:)  Arról is olvashattatok az elmúlt napokban, hogy jól vagyok, sőt, nem vagyok egyedül. Az egyik hetilap ügyesen ezt a kis mondatocskát kitette a címlapra, ami azért érdekes, mert a cikkben sem merültünk bele jobban a téma tárgyalásásba, viszont a mindenre nyitott, de inkább kíváncsi újságírók rögtön megtaláltak. Újra és ki tudja hanyadszor meg kellett értetnem velük, hogy még mindig arra törekszem, hogy amelllett, hogy minden tekintetben nyitott könyv legyek a sajtó, és ezáltal a Ti számotokra, szeretnék legalább egy  kis szeletet megőrizni az életemben, ami csak az enyém, amit pont ezért hívnak magánéletnek. Ugyis számtalan kollegám kielégíti azon igényeket, ami a magánélet szétcincálására irányul, sőt néhányan közülük szinte riasztják telefonon a sajtó jeles képviselőit, nehogy azok lemaradhassnak valamiről. Ezzel sincs semmi baj, hiszen Benneteket biztosan minden érdekel. 17 éve, amóta Isten segítségével a reflektorfényben vagyok, nem hiszem, hogy ne lehetett volna olvasni az életem minden vonatkozásáról, és ami Benneteket érdekel, ezután is tudható lesz, de kérem mindenki megértését!!!!!

Isten éltesse Lorán Lenkét, akinek 81 évet kellett megérni és 60 évet ezen a pályán, hogy egy komolyabb elismerést kapjon, mégpedig a Táncsics alapítvány életműdíját, amit a miniszterelnök és a kultuszminiszter adott át Neki és 3 másik kitüntetettnek.  Rejtély, hogy miért megyünk el szó nélkül ilyen kvalitású, népszerűségű és emberségű művészek mellett. Lukács Ervin,  a fantasztikus karmestert is kitüntették, az ő szavait idézném, amit köszönetképpen mondott: ” Öröm ilyen szép méltató szavakat hallani, pláne élőben…” Teljesen igaz, annyira megrendültek vagyunk a sírbeszédek megtartásánál, csak akkor más késő. Lenkét imádom, tisztelem, az egyik legnagyobb élő komikának tartom, és azt is tudom, hogy milyen fantasztikus volt drámabb színezetű szerepekben, sajnos ezekben ritkán bizonyíthatott. Fogadott nagymamám ő, hiszen színpadon kétszer is játszotta a nagyimat, és a Família KFT-ben évekig tartó könyörgésem után végre ő lett az addig soha meg nem jelenő engem neveló nagyi, Rózsika. Gratulálok és csókolom a kezét!

Most kicsit elbúcsúzom, olvasgassatok, irogassatok és máris jövök! Ciao