Én, az elsőbálozó

2008 február 9. | Szerző: Csonka András |

 Barátaim!

Mielőtt elmerülnénk mai csevelyünkben, engedjétek meg, hogy hangsúlyozottan megköszönjem Nektek azt a sok mélyen együtt érző, érzelemgazdag gondolatot, amit előző levelemre reagálva írtatok. Köszönöm, hogy vagytok nekem……

Egyébként minden rendben? Ajánlom is:)) Képzeljétek, az Operabálon jártam. Igen, életmben először,. eddig mindig volt valami, vagy színházi, vagy egyéb munka, na most lecsaptam a kínálkozó lehetőségre. El kell mondanom, a legnagyobb élmény az Operaház gyönyörű falai között barangolni. Ilyenkor, feldíszítve még káprázatosabb az egész. Persze a nagy csinnadratta beindul már a vendégek érkezésekor. Reflektorok és vörös szőnyeg a főbejáratnál. Na, ehhez nekem nem volt túl sok kedvem, úghogy a taxist megkértem vigyen a színház oldalához, onnan pedig megkerülve a felhajtást, szépen besétáltam. Semmi kedvem nem volt hozzá, hogy magyarázkodjak, miért voltam épp egyedül. Bár bent már ez nem volt igaz, mivel legalább 100 ismerőssel találkoztam. Kicsit zsúfoltnak tűnt minden, egyértelműen a hölgyek nagy versenye ez estélyi ruha ügyben, de itt legalább az urak is megértették, mit jelent a black ill. white tie. Sok partyn sajnos hiuába írják ki a meghívóra a szervezők, hogy black tie, a közszereplők jó része vagy nem tudja, hogy ez mit jelent, vagy nincs szmokingja. Ez utóbbit tartom valószínűnek. Tőlünk nyugatabbra, ha valaki nem a szabályok szerint öltözik, az nem léphet be a rendezvényre. Jól is néznénk ki, nálunk sokszor kongana az ürességtől a terem.  Na szóval, itt az Operabálon szerencsére ezt mindenki figylembe vette, és valóban elegáns hangulata volt így az egésznek.  Rá kellett döbbennem, hogy elszoktam a bálozástól, vagyis az utóbbi években csak akkor jártam bálokban, ha énekeltem, vagy műsort vezettem. Őszintén bevallom Nektek, alig bírtam feloldódni most, hogy semmi dolgom nem volt, csak annyi, hogy jól érezzem magam. Még a táncparkett sem vonzott annyira, mivel az igazi házibuli hangulat, amit ahogy hallom, a Bergendy szalonzenekar zenéje teremtett, már csak éjjel 1 után következett, akkor pedig ln már leléptem. Az is furcsa, hogy a magyar celebritások nagy részét hiába kerestem. Mint az ország első számú bálján, ennél  több közszereplőre számítottam, de lehet, ők ügy érezték, nincs esélyük a reflektorfényben fürdőzésre, mert a fő attrakció idén már az, hogy vajon ott lesz-e Kiszel Tünde, és ha igen, kinek az oldalán, és egyáltalán készül-e közös fotó Claydermannal….?? Bár egy szavunk sem lehet, amikor a tavalyi bécsi operabál díszvendége Paris Hilton volt. Be kell látnunk, változik a világ, és mi engedjük, és végig nézzük az irényváltásokat….

Beindultak a próbák az Operett Színházban. Márciusban mutatjuk be Szabó Magda: Abigél címú regényének musicalváltozatát. Természetesen írok majd erről is, de ismertek jól, most még küszködöm magammmal, nem könnyű a feladat, mert terjedelmében nem nagy szerep, viszont fontos és szép, és a történet szempontjából kulcsfontosságű. Gyönyörű a zene a szöveg, jó a csapat, még mesélek majd a kulisszatitkokról…..

Pihenjetek, és várjatok…..én megjövök:))))