VIGYÁZAT! A FAMÍLIA ÚJRA TÁMAD!!!

2008 április 9. | Szerző: Csonka András |

 Üdv Nektek olvasóim, barátok és szimpatizánsok!

Igen, igen, kár lennne tagadni, újra magamra öltöttem a régi fürtjeimet, felhúztam répanadrágomat, és színesebbnél színesebb pólókkal riogatlak Benneteket, arról már nem is beszélve, hogy arcom markáns vonásai is lágyabbak mostanában, úgy, hogy nem én találtam fel a fiatalodás titkát…..Hogy mi történt?

Az M1 hétköznap délutánonként elkezdte a Família Kft. ismétlését. Legtöbbeteknek talán nem kell magyaráznom, hogy miről is van szó, hogy ez a sorozat átívelte az egész 90-es éveket, hogy a Főiskola elvégzése után egy évvel én is tagja lehettem a csapatnak, és ezzel gyökeresen megváltozott körülöttem minden, hogy a szeleburdi, marakodó, de mégis egymást szerető bolondos család és barátaik abban az időben valóban nézetségi csúcsokat döntöttek, olyan számban nézték esténként a kalandjainkat, ami ma már elképzelhetetlen. Igaz, akkor még csak 2 csatorna volt itthon.

Elképesztő látni az ikreket, akik 11 évesen felnőtt érettséggel és tehetséggel játszottak, ma már vén 27 éves öregemberek:) eszembe jut, hogy a sok felnőtt közöt én voltam a játszópajtásuk, sokszor sajgó derékkal mentem haza a forgatásról  ahol a szünetekben bírkózni kellett velük, esetleg tigrisbukfenc után elkapni őket. Sokszor én vittem haza őket, lyenkor a kocsimban üvöltve hallgattunk különböző musicaleket. Na meg a jó kis külföldi forgatások Tunéziában, Törökországban, Spanyolországban, Olaszországban nyáron és télen is. Ábel Anita mindig az orrom alá dörgölte, hogy ők a Szomszédokal legfeljebb Királyrétig jutottak:))

Teljesen leragadtam a minap az ismétlésnél, annyi emlék és élmény jut eszembe, és jóleső érzés, hogy lényegében az egész csapat összetart, sokszor talákozunk vasárnapi kávézásokon, egymás születésnapjait is megtartjuk, tulajdonképpen már 10 éve befejeztük, és a lelkünkben még mindig nem zárult le a történet.

Bárcsak elmondhatnánk az országról, hogy annak lakosai ennyi figyelmet szentelnek egymásnak, hogy az esetleges életmódváltozás, költözés után sem töröljük agyunkból azokat akik fontosak, akiknek köszönhetünk valamit, akik játszótársaink a nagybetűs ÉLETben…

Figyeljetek egymásra!

El kell mondjam Nektek, hogy bizonyosságot nyert, hogy Ti is a bulvársajtó mesterfogásira haraptok. Ugyebár sokszor elképesztően hatásos címeket olvasunk újságok címlapján, rögtön loholunk megvenni a lapot, aztán kiderül a cikkből, hogy azért az nem úgy van, nem annyira, meg egyébként is….

Megfigyeltem, hogy ha valami fura, figyelmfelkeltő címet adok az írsának, azt háromszor, négyszer annyian olvassák el.  a “JÖN A BABÁ”-t négyszer annyian láttátok, mint a” JÓ NAPOT KÍVÁNOK..” címűt. Érthető, mégis kicsit szomorú, nem??????

Gyertek akkor is, ha éppen cím nélkül írok Nektek, rendben?

Jó éjt mindenkinek!