ELÉG VOLT A NYAVALYGÁSBÓL:::

2008 május 12. | Szerző: Csonka András |

 Tudom, egy jókora pofont érdemelnék, hogy ilyen sokáig magatokra hagytalak Benneteket, most majd törhetem kezem-lábam, hogy visszacsábítsam az olvasóimat, de megteszem, ígérem….vagyis kéz és lábtörés nélkül:)))

Milyen butaság, azon nyavalyogtam jó ideig, hogy dobozok közt kell élnem, mivel a lakásömat átalakítom, felújítom, és addig édesanyám egykori lakásába költöztem. Itt viszont nincs internetkapcsolat, így a teljesen analfabéta számítástechnikai ismereteim tükrében eltartott egy ideig míg rájöttem, hogy feltalálták a mobilinternetet, így a laptopom most már nem csak porfogó.:) Ugye, most már meg tudtok bocsájtani a hosszas elmaradásomért..?! Még hetekig ilyen össze-vissza lesz az életem, de elég a nyavalygásból, ha arra gondolok, hogy egy teljesen megújított környezetbe költözöm majd vissza, máris felfedezem az optimista mosolyt az arcomon…

Egyébként megfigyeltétek már, milyen átlozottul sokszor nyavalygunk gyakran pitiáner dolgokon? Hányszor sóhajtozunk, hogy nem bírjuk már, megőrülünk, elegünk van, sok-sok negatív gondolat ömlik ki a szánkon, amit aztán az agyunk meg is valósít..Hiszek abban, hogy ezek a nyavalygások valóra válnak, mint negatív parancsok. Magamat már jórészt sikerült átnevelnem , de azért résen kell lennem..

Ha valami felszínes butaság miatt zsörtölődöm, és megoldatlannak érzem a helyzetet, gyakran eszembe jut egy 13 éves kisfiú, Ádám, akit remélem a barátomnak nevezhetek. Évekkel ezelőtt egy újságcikkben olvastam a kálváriájáról, és annyira megindított a történet, hogty felkutattam Őt. Néhány éve egy gépkocsi gázolta el, nem messze a lakásuktól. Olyan súlyosan megsérült, hogy nyaktól lefele teljesen megbénult, azóta is lélegeztető gépen van. A szülök és testvére is emeberfeletti áldozatokat vállalnak, hogy ez az értelmes, helyes srác minél többet élvezhessen így ágyhoz kötötten is a külvilágból. Leborulok az ilyen áldozatkézség előtt, amikor a saját életét valaki háttérbe képes szorítani, csak hogy a másiknak kicsit jobb legyen.Néha meglátogatom, látom ahogy nő, egyre oldottabb velem is, és szeretném, ha érezné, hogy mindig számíthat rám. Döbbentes élmény volt, amkor május elsején felléptem az ő környékükön, egyszer csak megpillantottam Ádámot egy tolókocsiban, kint az utcán.Legutolsó találkozásunk óta már ki tudták hozni a szülei kicsit a levegőre. Igaz, a fejét a kabalállatkáival ki kellett támasztani, és a lélegeztető gép is ott zakatolt a tolókocsiba szerelve, de mégis ott volt. Be is vontam a műsorba, Ő volt a masiniszta a szerelemvonatbaan. Bemutattam Őt a közönségnek, és az utolsó dalnál felvittük a színpadra. Azt akartam, hogy mindenki lássa, ilyen helyzetben is létezik a mosoly, a ragyogó szemek. Láttam rajta , milyen boldog, muszály, hogy minél több élményt gyüjtsünk Neki, ez energiát adhat a kitartáshoz. Elhatároztam, ha törik ha szakad, akárhogyan is, de megoldom és megszervezem, hogy Ádám eljusson színházba, nagyon szeretné megnézni az Operett színházban a Szépség és a szörnyteget, amiben a gyertyatartót jástzom, csak találnuk kell egy konnektort a nézőtéren a lélegeztető gép miatt, és megefelelő helyet a tlókocsinak, biztosan segítségemre lesz ebben a színház.

Amikor ilyen tragédia utáni életre gondolok, elszégyellem magam a piszlicsáré nyavalygásaim miatt. Örülni kell a mának, a jelennek, hoyg egészségesek  lehetünk, hogy vannak akik szeretnek, hogy szükség van ránk a világban.

Lassan indulok, délután Abigél lesz. Egyébként július 3 és 6 között 5 plusz előadást iktatott be a színház az Abigélből az óriási érdeklődés miatt, és a külön érdekesség, hogy ezeket az Operett színház épületében játszuk, ami jóval nagyobb a Tháliánál. Gyertek, ha tudtok!

Vigyázzatok magatokra, ciao