Sziasztok, sok üdv és hódolat!
Inkább nem is magyarázkodom, felesleges, most aztán kaparhatok, hogy jóvá tegyem hosszú kimaradásomat, nyílván lasszóval kell visszacsábítani olvasóimat, akik jobb híján megcsaltak mindenféle blogok olvasgatásával…:))
Elég ha annyit mondok : LAKÁSFELÚJÍTÁS….Azt hiszem kezedek belefáradni e bbe a cirkuszba, a dobozok között tengetett hétköznapjaimba, a föld alól kikúszó plusz költségekbe. Ha valaki mutat nekjem egy lakásfelújítást, ami zökkenőmentes, és annyiba kerül, mint amennyi az árajánlatban szerepel, akkor én vakolom le a konyháját. Egyébként biztosan szép lesz, na de mikor?????
Remélem, még a nyaralaás megkezdése előtt végleg visszaköltözhetek. Az Ötletházban egész kis szappanoperát forgatnak a kollegák az átalakítsá folyamatáról, persze az a kép idillibb, mijnt a valóság…..
Hú, iszonyú kánikula van, remélem lesz alkalmatok kicsit fürdőzni valamilyen vízparton. Az embernek, ilyenkor, amikor az agyvize is felforr, sokkal inkább törekednie kell arra, hogy türelmes legyen lehetőleg minden helyzetben. Jómagam viszont egyre nehezebben viselek el bizonyos jelenségeket, anomáliákat. Nem nagyon bírom, ha egy művészkollega megengedi magának, hogy 40 embert feltartson a késésével, nem nézem jó szemmel a tegnap még utcán bolyongó emberkék kivagyiságát sem, kifejezetten irritál ha valaki őrjöngve szerepelni kezd, csak hogy egy fényképezőgép optikája rászegeződjön. Nem is tudom, miért írtam most ezt le Nektek, lehet egyszer majd bővebben kifejtem, persze az izgalmas az lenne, ha nevekkel együtt tenném, igaz?:)
Hihetetlenül hülyén hamgzik, de összerándul a gyomrom, ha arra gondolok, hogy szerdán egy gálaesten egyedül kell kiállnom a színpadra, hogy egy Karinthy monológot elmondjak. utoljára a Főiskolán álltam partner nélkül a színpadon, és ez egészen már, mint egy színdarabban a többiekbe kapaszkodni, az előadóművészet jeles képviselői tudnak valami pluszt. Amióta egyszer belesültem egy versbe, soha többé nem voltam képe szavalni emberek előtt színpadon. Ilyenkor az vígasztal, hogy nagyjaink közül sokan nyilytkoztak iylen irányű félelmeikről, például Törőcsik Mari, az igazi nagyasszony.
Most kicsit gyümölcsözök és tanulok, még rámfér szerdáig. Vettem barackot és idén először dinnyét. Ha esetleg megfulladnék a magoktól, biztos benne leszek a Storyonline híreiben…:)
Minden jót Nektek, hamarosan jövök……de tényleg:))