Jön a baba….

2008 március 14. | Szerző: Csonka András |

 Képzelem, most jó néhányan izgatottan klikkelnek ide, hogy saját szemükkel olvassák el a nagy bejelentésemet a kis Csonka érkezéséről!  Mit is mondhatnék, türelem, barátaim, a világ addig is tele van jó hírekkel, és a fenti cím is egy ilyen hír miatt született…

Drága barátném, Ábel Anita és férje Krisztián már a gólyával egyeztetnek annak érkezéséről. Olyan fura érzés, Anitát már ezer éve ismerem, és boldog vagyok amiért barátomnak nevezhetem, aki életem nehéz pillanataiban is a kezemet fogta, sokat hülyültünk, röhögtünk, évekig a Reggeli kanapéján zrikáltuk egymást, mint egy jó öreg házaspár, és ezerszer a szemére vetettem, hogy bezzeg Ő már akkor sztár volt, amikor én még csak izzadt tenyérrel csempésztem a puskát a biológia dolgozatomba  a suliban, szóval egy igazi cserfes, vagány csajszi Ő nekem most is, és még szoktatnom kell magam a gondolathoz, hogy nemsokára édesanya lesz, felelősségteljes, érett nő. Jó, az utóbbi két jelző már most is illik rá, bocsánat, csak most nem jutott jobb az eszembe:)  Nyílván ti is érzetetek már hasonlóképpen, amikor átfutott az agyatokon, hogy akkor most minden másképp lesz közetetek. Micsoda önző megközelítés, pedig csak annyi változik, hogy ezentúl egy emberkével többre lesz érdemes figyelnem, és a szülein keresztül mársi egy újabb barátot várok. Anitával is eljátszom azt, ami egy idétlen kis hagyomány évek óta, minden a környezetemben élő állapotos kismamával kapcsolatban, akikkel ha találkozom, belesúgok a hasukba egy mondatot: ” Bandika vagyok” és megállapítom, hogy ez azért kell, hogy a gyerek már világra jövetelekor szeressen engem:) megjegyzem, eddig jó a statisztikám…

Szóval drukkolok Anitának, hogy a terhesség hátralévő részében is minden a lehető legnagyobb rendben és nyugalomban menjen, bár ezt személyesen is tudtára adom  még jó néhányszor.

valami édességre vágyom most, úgyhogy jön a világmentő tejbegríz, abban nem lehet csalódni, próbáljátok ki, ha valaki megakadt, csak szóljon nyugodtan, majd jól megfőzöm neki…:)