IMRE, ISTEN VELED……
2008 április 16. | Szerző: Csonka András
Drága Imre!
Olyan ostobán tehetetlennek érzem magam most. Soha nem titkoltad, hogy beteg vagy, súlyos beteg, de a mondataid vége mégis mosolyra görbült, nem hagytad, hogy bárkit leteperjen körülötted a rosszkedv, a sajnálkozás. Milyen fura, tulajdonképpen csak egyetlen évet tölthettem néha a közeledben a közös munka folytán, mégis évtizedek óta érezlek közel magamhoz, ugyanúgy, ahogy sok millióan ebben az országban…Fel tudod fogni, mit jelent a mai árokásó, gyűlölködő, indulatokkal teli világban, hogy a neved hallatán összeforr a nagy koalíció..?
Úristen, megszámolni sem lehet a sok emléket, ami lepereg előttem….A szórakoztató műsorok, a szilveszteri parádék, a táncdalfesztiválok, amikor a kismagnómmal ott térdeltem a tv előtt, hogy hangfelvételeket készítsek a dalokról, de csak úgy, hogy a te felkonferáló mondataid is rajta legyenek a szalagon, a Bors Máté sorozat, amiben komoly és felkészült színészként láttalak, megannyi interjú a komolyzene világában, ahogy bámultam zseniális nyelvérzékedet, bármikor, bármiról, bárkivel el tudtál diksurálni sok idegen nyelven. Egyáltalán, egy ember, aki érzékeny, intelligens, úgy marad a hátttérben, hogy közben mégis irányítóként van jelen egy beszélgetésben, aki maximálsian felkészült, és empatikus a vendéggel szemben, aki sziporkázik ha kell, aki mellett mindenki lehúzhatja a rollót viccmesélés ügyben, akit szeretnek, akit milliók szeretnek és elfogadnak….Aki millióknak hiányzik mostantól….
Ez mind Te voltál Imre….Ez mind Te vagy Imre….
Tudod, olyan zavarban voltam, amikor néhány éve először talákoztam Veled szeméyesen, amikor vendég voltál nálunk a Reggeliben, és már nem is emlékszem, mi volt a téma, csak arra, hogy milyen hihetetlen, hogy ott ült velem szemben az, akinek a nevét csupa nagybetűvel írtam addig is a televíziósok könyvében. Annyira jólesett, hogy egy csomó mindent tudtál rólam, az adás után még traccsoltunk egy ideig, és elképedve hallgattam, mennyire képben voltál velem kapcsolatban még színházi téren is….
Ezek után gondolhatod, milyen boldogan vállaltam Melletted a társműsorvezetést a Szeszélyesben.. csak egyetlen dolog érdekelt az egészben. Ott ülhetek Melletted, még az sem érdekelt volna, ha egyetlen szó nélkül, de elmondhatom, hogy együtt vezettem műsort Veled.. Te is tudod, akkor már nem ugyanaz voltál, mint régen. Elesettebb, törékenyebb, de ha kigyulladt a piros lámpa, nem volt betegség, nem volt fájdalom, miattad soha nem kellett leállni, zokszó nélkül tűrted a stúdió forró klímáját, és sokadszor is újra meg újra nekilendültél a felvételnek. Néha halkan megjegyezted ugyan, hogy egy cigit azért szívesen elszívnál, és bár mindenki tudta, egészségednek nem ez tesz a legjobbat, azonnal leálltunk. Tudod, mindez, amit átéltem melletted ott a Szeszélyes kanapéján, példaértékű volt. Ma, amikor itt szaladgálnak körülöttünk az önjelőlt sztárocskák, akik szinte nulla munkával a csillagok felettinek képzelik magukat, akiknek fogalma sincs arról mit jelent a szakmai alázat, a felksézülés, a koncentrálás egy feladatra, akkor vastagon be kell kereteznünk filctollal mindazt, amit Te képviseltél, ami Te voltál…
Egészen furcsa, képzeld el, jó néhányan az iwiwen nekem fejezték ki részvétüket, és azt írták nem tudják üzenetüket kinek elküldeni…ebben egy kicsit benne van az is, hogy bár milliók örömét szolgáltad, mégis a magány volt az igazi társad….És nem tudom meg most már soha, hogy mennyire volt ez a Te döntésed….
Drága Imre, ne vedd rossz néven, de én nem búcsúzom, mert az szomorú. Mindenkit arra buzdítok, próbáljuk meg legalább egyszer egy kicsit intenzívebben megőrizni annak az embernek az alakját, személyiségét, aki fontos volt nekünk, hogy majd évek múlva egy akkori fiatal ne nézzen totál hülyének, amkor arról faggatjuk, tudja-e ki volt Antal Imre….Valahogy nekünk az ilyesmi nem nagyom szokott sikerülni, de talán most….
Lehet, írok még majd egyszer, de most nem zavarlak, talán már édesanyád kezét fogva bámulod a honi zűrzavart, és utánozhatatlan mosolyoddal nyugtázod, hogy szép ez a világ, akárhogyan is…
Mindent köszönünk, és nem felejtünk el…….
VIGYÁZAT! A FAMÍLIA ÚJRA TÁMAD!!!
2008 április 9. | Szerző: Csonka András
Üdv Nektek olvasóim, barátok és szimpatizánsok!
Igen, igen, kár lennne tagadni, újra magamra öltöttem a régi fürtjeimet, felhúztam répanadrágomat, és színesebbnél színesebb pólókkal riogatlak Benneteket, arról már nem is beszélve, hogy arcom markáns vonásai is lágyabbak mostanában, úgy, hogy nem én találtam fel a fiatalodás titkát…..Hogy mi történt?
Az M1 hétköznap délutánonként elkezdte a Família Kft. ismétlését. Legtöbbeteknek talán nem kell magyaráznom, hogy miről is van szó, hogy ez a sorozat átívelte az egész 90-es éveket, hogy a Főiskola elvégzése után egy évvel én is tagja lehettem a csapatnak, és ezzel gyökeresen megváltozott körülöttem minden, hogy a szeleburdi, marakodó, de mégis egymást szerető bolondos család és barátaik abban az időben valóban nézetségi csúcsokat döntöttek, olyan számban nézték esténként a kalandjainkat, ami ma már elképzelhetetlen. Igaz, akkor még csak 2 csatorna volt itthon.
Elképesztő látni az ikreket, akik 11 évesen felnőtt érettséggel és tehetséggel játszottak, ma már vén 27 éves öregemberek:) eszembe jut, hogy a sok felnőtt közöt én voltam a játszópajtásuk, sokszor sajgó derékkal mentem haza a forgatásról ahol a szünetekben bírkózni kellett velük, esetleg tigrisbukfenc után elkapni őket. Sokszor én vittem haza őket, lyenkor a kocsimban üvöltve hallgattunk különböző musicaleket. Na meg a jó kis külföldi forgatások Tunéziában, Törökországban, Spanyolországban, Olaszországban nyáron és télen is. Ábel Anita mindig az orrom alá dörgölte, hogy ők a Szomszédokal legfeljebb Királyrétig jutottak:))
Teljesen leragadtam a minap az ismétlésnél, annyi emlék és élmény jut eszembe, és jóleső érzés, hogy lényegében az egész csapat összetart, sokszor talákozunk vasárnapi kávézásokon, egymás születésnapjait is megtartjuk, tulajdonképpen már 10 éve befejeztük, és a lelkünkben még mindig nem zárult le a történet.
Bárcsak elmondhatnánk az országról, hogy annak lakosai ennyi figyelmet szentelnek egymásnak, hogy az esetleges életmódváltozás, költözés után sem töröljük agyunkból azokat akik fontosak, akiknek köszönhetünk valamit, akik játszótársaink a nagybetűs ÉLETben…
Figyeljetek egymásra!
El kell mondjam Nektek, hogy bizonyosságot nyert, hogy Ti is a bulvársajtó mesterfogásira haraptok. Ugyebár sokszor elképesztően hatásos címeket olvasunk újságok címlapján, rögtön loholunk megvenni a lapot, aztán kiderül a cikkből, hogy azért az nem úgy van, nem annyira, meg egyébként is….
Megfigyeltem, hogy ha valami fura, figyelmfelkeltő címet adok az írsának, azt háromszor, négyszer annyian olvassák el. a “JÖN A BABÁ”-t négyszer annyian láttátok, mint a” JÓ NAPOT KÍVÁNOK..” címűt. Érthető, mégis kicsit szomorú, nem??????
Gyertek akkor is, ha éppen cím nélkül írok Nektek, rendben?
Jó éjt mindenkinek!
“JÓ NAPOT KÍVÁNOK, ISTEN ÁLDÁSÁVAL:::”
2008 március 28. | Szerző: Csonka András
Szerintem aki legalább annyi idős mint én, automatikusan és azonnal tudja a választ, mert legalább egyszer látta a legendás tv sorozatot, amely Szabó Magda: Abigél címú regényéből készült még 1979-ben. Ezzel elárultam, hogy én már éltem akkor, mondjuk ez eddig sem volt titok:) Abban az időben mindenki így köszönt, és a másik legendás mondat, az ” aki kukorékolni mer becsukatom” is gyakori tréfa téma volt…
Nos, mindezzel a bevezetővel, barátaim csatlakozni szeretnék Heny nevú kedves blogolvasómhoz, akinek épp ma olvastam ide írt hozzászólásást az Abigél premierjével kapcsolatban. Ugyanis 3 hónap próbaidő után szerda este lezajlott az Abigél musicalváltozatának bemutatója, Kocsák Tibor zenéjével , Miklós Tibor dalszövegeivel, Somogyi Szilárd színpadra adaptálásában és rendezésében.. Varázslatos este volt, amelynek végén állva tapsoltak a nézők. Azt hiszem, mindaz, ami fontos volt a történetben helyet kapott a színpadon is, pedig egy ekkora regényt 3 órába belesűríteni nem könnyű feladat. A próbák is elég izgalmasak voltak, miután a Thália színházba, ahol az előadást játszuk, csak a peremier előttt 2 héttel mehettünk be, addig az Operett színház házi színpadán próbáltunk, ahol bár van forgó színpad és a díszletet is felépítették, azért mégis egy próbaterem, nélkülözi azt a hangulatot, amit a színház adhat. Igaz, akkor még zongorával zajlottak a próbák. Elég fárasztó volt sokszor, mert a darabban elég sok tömegjelenet van, és amíg ezek megszületnek összehnagolva a forgószínpad mozgásával, bizony sok víz lefolyik a Dunán.
Utolsó pillanatig változott, formálódott az előadás, de szerencsére a premier előtt mind a 2 szereposztás kétszer is lejátszotta a darabot közönség előtt. Bevallom, féltem , végül hogyan sikerül mindazt megmutatnom, amit Garas Dezső alakításából őrzök emlékként, ráadásul megnehezíti a dolgomat, hogy a színpadi verzióban mozaikokból, apró jelentekből kell összeraknom a figurát. A második felvonásban van egy szép zárt jelentem az osztállyal, azt gondolom, ez a kulcsa szerepnek, itt kiderül ki is valójában Kőnig, a dal pedig, amit a lányokkal énekelhetek, egészen gyönyörű hitvallás az életről, az értékek fontosságáról, az erkölcsről, a jellemről. Ajándék nekem ez a pár perc.
Soha ennyit nem kellet maszkolnom előadás előtt, hiszen bajuszt kell ragasztanom, a hajamat lefésülik, és őszítik is, ehhez jön a kötött szvetter zakóval és sállal, tehát még melegebb a jelmez, mint a Szépség és a szörnyeteg gyertatartó azbesztjelmeze. Nem érdekel, a figura így hiteles, és ez nekem is sokat segít.
Elképesztő élmény a koleganőimet figyelni, akik a matulás osztály tagjait játszák, nem egy családanya is van már köztük, és a próbák alatt visszamentek kis kamasz csitribe. Viháncoltak, élveztek minden percet együtt. Premierajándékba mindenki kapott egy fényképet, amin együtt vannak lefényképezve, de mindenkinek a szerepére jellemző kiegészítővel fotózkodtak. Én olyan képet kaptam, ahol mindenkin hosszú sál van, ez ugye rám jellemző ruhadarab. nagyon tehetségesek mind, szeretem őket. A főszerepben Vágó Zsuzsi és Vágó Bernadett is brillírozik, a legjobb Ginák, akik ezt a szerepet ma eljátszhatják és énekelhetik. A többiek is fantasztikusak, nem is emelnék ki senkit, rengeteg szereplő van, és mindenki hozzájárul a sikerhez. Szeretném, ha minnél többen eljönnétek megnézni, persze ez most még elég nehéz, mert állítólag erre az évadra már nincs jegy. Azért próbálkozzatok!
Most újra beállok a régi mókuskerékbe, jövő héten már adásban leszek a Reggeliben, elkezdek újra edzeni is, mert már megint lepunnyadtam, és belevágok egy lakásátalakításba, ettől kicsit félek mert teljesen felborítja az életemet 2 hónapig, remélem megéri majd a váltotatások miatt…
Hétvégére szép időt kívánok Nektek, most már talán megszokhatjuk hogy tavasz van, etől meg legyünk mosolygósak, és pozitívak, legalább mi……sziasztok!
Jön a baba….
2008 március 14. | Szerző: Csonka András
Képzelem, most jó néhányan izgatottan klikkelnek ide, hogy saját szemükkel olvassák el a nagy bejelentésemet a kis Csonka érkezéséről! Mit is mondhatnék, türelem, barátaim, a világ addig is tele van jó hírekkel, és a fenti cím is egy ilyen hír miatt született…
Drága barátném, Ábel Anita és férje Krisztián már a gólyával egyeztetnek annak érkezéséről. Olyan fura érzés, Anitát már ezer éve ismerem, és boldog vagyok amiért barátomnak nevezhetem, aki életem nehéz pillanataiban is a kezemet fogta, sokat hülyültünk, röhögtünk, évekig a Reggeli kanapéján zrikáltuk egymást, mint egy jó öreg házaspár, és ezerszer a szemére vetettem, hogy bezzeg Ő már akkor sztár volt, amikor én még csak izzadt tenyérrel csempésztem a puskát a biológia dolgozatomba a suliban, szóval egy igazi cserfes, vagány csajszi Ő nekem most is, és még szoktatnom kell magam a gondolathoz, hogy nemsokára édesanya lesz, felelősségteljes, érett nő. Jó, az utóbbi két jelző már most is illik rá, bocsánat, csak most nem jutott jobb az eszembe:) Nyílván ti is érzetetek már hasonlóképpen, amikor átfutott az agyatokon, hogy akkor most minden másképp lesz közetetek. Micsoda önző megközelítés, pedig csak annyi változik, hogy ezentúl egy emberkével többre lesz érdemes figyelnem, és a szülein keresztül mársi egy újabb barátot várok. Anitával is eljátszom azt, ami egy idétlen kis hagyomány évek óta, minden a környezetemben élő állapotos kismamával kapcsolatban, akikkel ha találkozom, belesúgok a hasukba egy mondatot: ” Bandika vagyok” és megállapítom, hogy ez azért kell, hogy a gyerek már világra jövetelekor szeressen engem:) megjegyzem, eddig jó a statisztikám…
Szóval drukkolok Anitának, hogy a terhesség hátralévő részében is minden a lehető legnagyobb rendben és nyugalomban menjen, bár ezt személyesen is tudtára adom még jó néhányszor.
valami édességre vágyom most, úgyhogy jön a világmentő tejbegríz, abban nem lehet csalódni, próbáljátok ki, ha valaki megakadt, csak szóljon nyugodtan, majd jól megfőzöm neki…:)
1000 nő egy hétvégén….
2008 március 10. | Szerző: Csonka András
Na jó, mielőtt azt gondolnátok, hogy megbolondultam, és valamilyen megmagyarázhatatlan álomból felriadva egy orbitális szexorgiáról ábrándoznék, megnyugtatok mindenkit, hogy csak az idei nőnapi programomra célzok. Szombaton és Vasárnap Nikla, Zalakaros és Pásztó lányaival, asszonyaival randevúztam. El sem tudom mondani, milyen édesek voltak. Buliztak, daloltak, és nem nagyon akartak hazaengedni…
Nehezen tudom elmondani Nektek, mennyi pluszt jelent számomra a színházi deszkákról kirándulni a pódiumra, a csapatjátékból kikacsintva egyedül vinni a bőrömet a vásárra. Testközeli szeretet és rengeteg energia, amit ezektől az alkalmaktól kapok, és azt látni, hogy csak az én kedvemért megtelik egy művelődési ház, és a műsor végén állva tapsolnak, ez olyan megfogalmazhatatlan öröm, amiért nem lehetek elég hálás. Persze veszélyes is, mert ezt az érzést és élményt kergetem örökké színházi szerepeimben is, és azért az mégis egészen más szituáció.
Nos, barátaim, holnap találkozunk a zenekarral, először csendülnek fel az ő segítségükkel az Abigél dallamai az úgynevezett ülőpróbán.Izgatott vagyok, egy nagyon szép dalt énekelek majd a lányokkal, csak nehogy kiszáradjon a szám a drukktól:))
Apropó Abigél. Múlt héten találkoztunk a legendás filmváltozat néhány szereplőjével. Olyan fura, gyerekként is imádtam már a sorozatot, azóta dvd-n is megvettem, és ahogy ott ültünk együtt, még mindig azt a fajta rajongást éreztem, mint anno, pedig szinte mindenkivel dolgoztam azóta… Ferenczi Orsi, a színház sajtófőnöke 2 csodálatos klippet készített, részben a sorozatból vett részletekkel, részben emléket állítva az azóta már eltávozott művészkollegáknak. Garas Dezső, Balázsovits Lajos, Zsurzs Kati, Egri Kati, Schubert Éva mind ott voltak, és sztoriztak, emlékeztek a forgatásra, a csapatra, Zsursz Éva rendezőre, és persze Szabó Magdára. Pirps Ildikót is kapcsoltu telefonon, Ő Sopronban főpróbázott éppen abban az időben. Kicsit megdöbbentett az egyik újságban Bánfalvi Ági nyialtkozata, aki egyébként az utolsó pillanatban lemondta a részvételt, arra hivatkozva , hogy itt az ő arcukat akarják felhasználni a musical népszerűsítésre. Egy 30 éve élő legenda újabb állomáshoz érkezik azt gondolom, és ebben szerves része van a regénynek, a filmnek, és most már remélhetőleg a musicalnek is. A délután élményei után úgy vélem, ünneprontásnak nincs helye…..
Jól vagytok? Nyugodtan írjatok, újra elmondom, senki ne ijedjen meg, ha a beírt hozzászólását nem látja azonnal, mert az csak akkor jelenik meg, ha én a gép elé ülök, és aktiválom azt. Nyugi, nem hagytam ki még senkit eddig:)
Vigyázzatok magatokra , és egymásra, meg rám is…:)
….
HURRÁÁÁ! 24.VAGYOK!
2008 február 28. | Szerző: Csonka András
Halihó barátaim!
Na, most mit szóltok? Remélem, büszkeségtől még intenzívebben dobban szívetek! 24.-ik vagyok az egyik bulvár hetilap által felállított 100-as sztárlistán.
Persze nehogy azt gondoljátok magatokban, hogy megőrültem, és életem most már másból sem áll, mint méricskélni a helyemet a showbuisness útvesztőiben…Természetesen egy pillanatig sem veszem túl komolyan az egészet, de mint hiu állatot, engem is izgatna a dolgok háttere, vajon kiket és hogyan kérdeztek meg a szerkesztők. Eszembe jut, amikor valaki felmérést akart készíteni a mai harmincasok zenei izléséről Meg is kérdeztek rögtön 2 embert, az egyik annak idején csövi, bőrszerkós rocker volt, a másik fliteres mellényes Abba rajongó. Na, akkor most melyik a hiteles, ki az igazi? Persze, hogy mind a kettő. Csak ez a bajom minden közvéleménykutatással, ahogy a dal is mondja :” Mindannyian mások vagyunk”, különböző ízlésvilággal, tehát éppen ezért mindenki mást válaszol ugyanazokra a kérdésekre, és ugyebár mindenkinek igaza is van. Azért örülök ennek az egésznek, egyrészt mert úgy látszik nem csak az érdemel listát, hogy kinek hány milliárdja van, hanem , hogy ki mennyire férkőzött a nézők szívébe…Vitatkozni persze mindennel lehet, mégis azt hiszem egy dologban egyet kell értenünk. Egy ilyen lista élén valóban Vágó Istvánnak kell menetelnie. Ez vitathatatlan. Nem véletlen hívom őt viccesen professzornak:)) bár ez inkább csak a tudásának szól, ami miatt a listát vezeti, az megtanulhatatlan…
. Az újság azon morfondírozik, hogy én, aki annyi mindennel foglalkozom, és állandóan a reflektorfényben állok, mégis miért “csak” 24. lettem, ahogy ők fogalmaznak, esetleg én vagyok a nagy vesztes? Nme biztos, hogy jólesik a helyezés tükrében, hogy az újság szerint “sok mindennel próbálkozott több-kevesebb sikerrel…” Na igen, próbálkoztam, érdekes szó, ebben a szituációban különösen….és több-kevesebb sikerrel? szerencsére bennem inkább csak a szép pillanatok maradtak meg, és talán meg kéne kérdeznem a lista készítőit, hogy meliyk bukásomra gondoltak, amikor a kevesebb sikerre céloztak…..
Nos, ahogy azt mindenki észrevehette az elmúlt években, bár sokszor olvashattak rólam, de igazi, vérbeli bulvárfigura mégsem lettem, mert a magánéletemet zárva tartottam, megőriztem és őrzöm magamnak, ellentétben sok kollegámmal, akik riasztják a fotósokat minden bokaficamnál…nyílván én is követtem el hibákat, de mostanában úgy érzem, az elműlt 18 évben annyi mindent megtudhattak rólam, épp itt az ideje, hogy csak akkor szólaljak meg, ha fontos, érdekes lehet, amiről szó van……
Egy szó, mint száz, köszönöm mindenkinek ezt a helyezést, mert ha végiglapozom, kik azok, akik mögöttem végeztek, akkor meghökkenek jó párszor…és biztos vagyok benne, hogy másik 500 megkérdezettnek ők az éllovasok…nekem is jó néhányan közülük….
szóval gratulálok a kiadváynhoz, mert egyébként izléses, és színvonalas, és remek lehetőséget kínál Kiszel Tündének az újabb médiamegjelenésre, hogy megmagyarázza, mért őa legutáltabb a TOP 100-ban…?
Csók nektek! Ja! Az oldal kiváló főszerkesztője jelezte, hogy valaki beírt a fórumomba, és ezt úgy mondta, mint ha legalábbis lavinaszerű pörgés indult volna meg ott:)) Ehhez képest, amióta én is bekukkantottam, árván bámul kifelé az utolsó beírásom.. A lényeg, hogy aktuális kérdéseiteket ott is feltehetitek, de főleg azok, akik itt is hűséges olvasóim, és hozzászólóim….vagyis inkább azok, ok?
Gondoljatok rám holnap, lehet , az utolsó Mennyből a hulla következik…de elhatároztam, hogy nem búcsúzom a darabtól ha nagyon hiszek benne, még folytatódni fog…mert mint tudjuk, az álmok valóra válnak…….
ISTEN VELED, LORENZO !
2008 február 20. | Szerző: Csonka András
Nem, nem, nem, már megint rá kell jönnöm, nem tudok elszakadni valamitől, ami fontos az életemben. Konkrétan most egy szerepről van szó. Utálom azt az érzést, hogy előre tudom, jövő pénteken utoljára öltöm fel a szmokingomat, és lehet, soha több nem hajolok meg az előadás végén, mint Lorenzo. Soha ilyen sokáig nem kötődött hozzám egytelen szerepem sem. 11 évvel ezelőtt mutattuk be barátaimmal Alfonso Paso: Mennyből a hulla című krimikomédiáját, akkor még az Újpest Színház felkérésére Radó Denise rendezésében. 2 évig ment ott, aztán kis szünet következett, és aztán arra gondoltunk, kár lenne veszni hagyni az élményt, felajánlottuk a Vidám Színpad számára, ahol a Kis színpadon mutattuk be, majd az igazgatóváltás után Puskás Tamás, az új direktor nem csak hogy megtartotta az előadást, de leköltöztettte a nagy színpadra, ott ment évekig, de a repertoár zsúfoltásga mitat visszakerültünk tavaly a kis színpadra, amit imádunk. Most, 5 év után bejelentette, leveszik a műsorról. Mondhatnánk, szép volt jó volt , köszönjük., És mondjuk is…Ugyanakkor azt érzem, tökéletesen helye lenne még az előadásnak a színházban. Nem emlékszem olyan estére, amikor ne telt házak előtt játszottunk volna. KIváló humorú, szórakoztató és izgalmas a darab, remek csapat játsza, én 2 kiváló és igazi barátot köszönhetek az előadásnak, Fehér Anna, és Kerekes József személyében, akik a másik 2 főszerepet játszák, és én mindenképpen jétszani szeretnék velük. Ebben a feladatban biztonságban érzem magam, és nem mellékes, hogy ez a egyetlen szerepem, amiben még énekelni sem kell:)) Nem is tudom, miért mondom most ezt el Nektek…talán titkon abban reménykedem, hogy Ti , a nézők majd megmentitek nekünk az előadás létét, majd jól megrohanjátok a pénztárat, és aszínház nyakára járva, eléritek, hoigy minden maradjon a régiben….majd meglátjuk….
Hogy vagytok? Ma éppen süt a nap, fel a fejjel, mindjárt vége a télnek….Amíg írok Nektek, a háttérben szól a tv.ből a Reggeli, Vanda a héten megcsalt Szujó Zolival:)) Nem baj, fő a változatosság, aztán majd behuppanok a kanapéra én is, márciusban.
Kérdzet egyikőtök, hol láthat és kérhet esetleg autogrammot tőlem. Most az Operett színházban, a Thália színházban, és Fehérváron játszom, a Vidám színpadon, lehet, jövő pénteken utoljára, de bízzunk a csodában:))
Lassan összeszedem magam, indulok Abigél próbára, aztán ma és holnap kezdődnek a Csináljuk a Fesztivált! felvételei. Izgalmas lesz, most külföldi dalok versenye lesz, illetve lesz előtte 2 bevezető adás, ahol olyan dalok szerepelnek, amik külföldiek ugyan, de magyarul lettek ismertek. Én az Azzuro-t és a Paff, a bűvös sárkáynt énekelem. Azért ebből a ksi zenecsomagból nem maradhat ki az a drága jó ding-dong sem, amit majd Csipa énekel. A versenyben pedig A Jailhouse rock és a Pretty woman az enyém.
Mindenről első kézből csak nektek beszámolok majd., Várom a véleményeket, hozzászólásokat, kérdéseket. Mindenkinek a legjobabkat!
Én, az elsőbálozó
2008 február 9. | Szerző: Csonka András
Barátaim!
Mielőtt elmerülnénk mai csevelyünkben, engedjétek meg, hogy hangsúlyozottan megköszönjem Nektek azt a sok mélyen együtt érző, érzelemgazdag gondolatot, amit előző levelemre reagálva írtatok. Köszönöm, hogy vagytok nekem……
Egyébként minden rendben? Ajánlom is:)) Képzeljétek, az Operabálon jártam. Igen, életmben először,. eddig mindig volt valami, vagy színházi, vagy egyéb munka, na most lecsaptam a kínálkozó lehetőségre. El kell mondanom, a legnagyobb élmény az Operaház gyönyörű falai között barangolni. Ilyenkor, feldíszítve még káprázatosabb az egész. Persze a nagy csinnadratta beindul már a vendégek érkezésekor. Reflektorok és vörös szőnyeg a főbejáratnál. Na, ehhez nekem nem volt túl sok kedvem, úghogy a taxist megkértem vigyen a színház oldalához, onnan pedig megkerülve a felhajtást, szépen besétáltam. Semmi kedvem nem volt hozzá, hogy magyarázkodjak, miért voltam épp egyedül. Bár bent már ez nem volt igaz, mivel legalább 100 ismerőssel találkoztam. Kicsit zsúfoltnak tűnt minden, egyértelműen a hölgyek nagy versenye ez estélyi ruha ügyben, de itt legalább az urak is megértették, mit jelent a black ill. white tie. Sok partyn sajnos hiuába írják ki a meghívóra a szervezők, hogy black tie, a közszereplők jó része vagy nem tudja, hogy ez mit jelent, vagy nincs szmokingja. Ez utóbbit tartom valószínűnek. Tőlünk nyugatabbra, ha valaki nem a szabályok szerint öltözik, az nem léphet be a rendezvényre. Jól is néznénk ki, nálunk sokszor kongana az ürességtől a terem. Na szóval, itt az Operabálon szerencsére ezt mindenki figylembe vette, és valóban elegáns hangulata volt így az egésznek. Rá kellett döbbennem, hogy elszoktam a bálozástól, vagyis az utóbbi években csak akkor jártam bálokban, ha énekeltem, vagy műsort vezettem. Őszintén bevallom Nektek, alig bírtam feloldódni most, hogy semmi dolgom nem volt, csak annyi, hogy jól érezzem magam. Még a táncparkett sem vonzott annyira, mivel az igazi házibuli hangulat, amit ahogy hallom, a Bergendy szalonzenekar zenéje teremtett, már csak éjjel 1 után következett, akkor pedig ln már leléptem. Az is furcsa, hogy a magyar celebritások nagy részét hiába kerestem. Mint az ország első számú bálján, ennél több közszereplőre számítottam, de lehet, ők ügy érezték, nincs esélyük a reflektorfényben fürdőzésre, mert a fő attrakció idén már az, hogy vajon ott lesz-e Kiszel Tünde, és ha igen, kinek az oldalán, és egyáltalán készül-e közös fotó Claydermannal….?? Bár egy szavunk sem lehet, amikor a tavalyi bécsi operabál díszvendége Paris Hilton volt. Be kell látnunk, változik a világ, és mi engedjük, és végig nézzük az irényváltásokat….
Beindultak a próbák az Operett Színházban. Márciusban mutatjuk be Szabó Magda: Abigél címú regényének musicalváltozatát. Természetesen írok majd erről is, de ismertek jól, most még küszködöm magammmal, nem könnyű a feladat, mert terjedelmében nem nagy szerep, viszont fontos és szép, és a történet szempontjából kulcsfontosságű. Gyönyörű a zene a szöveg, jó a csapat, még mesélek majd a kulisszatitkokról…..
Pihenjetek, és várjatok…..én megjövök:))))
ANYU, UGYE HALLASZ…?
2008 január 24. | Szerző: Csonka András
Ma 2 éve halt meg az anyukám.
Nem, ez így nem igaz, és soha nem lesz az. Ma 2 éve nem halt meg az anyu, ha nem hinném minden pillanatban azt, hogy lát és figyel, szeret és segít, akkor nem csinálnám már ezt az egészet….
Sokszor eszembe jut, vajon mit szólna bizonyos lépéseimhez, döntéseimhez. Kimondhatatlanul hiányzik a határozottsága, az, hogy tudtam, bármikor és bármiben kérdeztem, kértem, a jó választ, a jó lépést tudta. Bizonytalan vagyok és sokszor bénán döntésképtelen, ugyanakkor azt érzem, már nincs bennem az a fajta elszánt érzés, amivel törleszteni akartam minden tettemmel abból az ezer tengernyi jóból, amit adott nekem. Már senki nem tud igazán fájdalmat okozni sem, mert azzal csak engem bánthat, és nem kell arra gondolnom, hogy anyámnak minden ezerszeresen fájhat. Bár ez tényleg csak zárójeles mondat, mert ahogy tőle örököltem, úgy alkalmazkodtam a világhoz, az emberekhez, és ahogy tőle láttam, hogy génjeiben hordozza a szerethetőséget, úgy könnyebbültem meg, amikor azt éreztem, hogy én is kellek a világnak. Őt az Isten is úgy szerette, ahogy megérdemelte. Úgy szólította magához, hogy egyetlen pillanatig sem szenvedett. Ami pedig félelmetes, és gyönyörű, hogy mindez úgy kellett, hogy megtörténjen, hogy én sem láttam Őt egy pillanatig sem tehetetlenül, úgy halt meg, hogy ne tudjak hozzá futni. 2 évvel ezelőtt úgy alakult, hogy egyedül keltem útra Dubaiba. Az utazást különböző okokból kétszer elhalasztottam, míg végül január 23.án elrepültem. Esti órákban értem Dubaiba, de a bőröndöm nem érkezett meg. Ezért másnap reggel elmentem egy ottani áruházba, hogy néhány homit vegyek magamnak, az elveszett bőrönd pótlására. Ott kaptam az smst az unokabátyámtól, hogy baj van, bár akkor még csak az derült ki a betűkből, hogy szívinfarktus, de Ő még él. Elsötétült minden, onnatól kezdve egy őrült kábulat volt az egész kintlétem, Visszarohantam a szállodába, és azonnal a legközelebbi repülőjáratra foglaltam helyet, szerencsére Varsón keresztül volt egy gép, éjszakai indulással. Még telefonáltam haza a nővéremnek és egy két barátnak, és ordítottam a tehetetlenségtől, amiért ott kell várakoznom egy szállodai szobába zárva a repülőgép indulására várva még egy fél napot, miközben az anyámról nem tudok semmit. Annyira féltem, hogy inkább kikapcsoltam a telefont, rettegtem, hogy megcsörren, és valaki csak annyit mond majd, hogy Ő nincs többé. Imádkoztam órákig, nem tudtam elképzelni, hogy Isten büntethet annyira, hogy Őt elveszi tőlem. A hazaút maga volt a rémálom, és végül 25.én reggel megérkeztem. Egy kedves ismerősöm várt a repülőgép kijáratánál, aki a Malévnál dolgozik, és nem is mertem tőle kérdezni semmit, Ő is kicsit szűkszavú volt, és azt mondta, hogy menjünk egy váróterembe, ott vannak néhányan, akik engem várnak. Tudat alatt éreztem, hogy ez talán a legrosszabbat jelenti, hiszen miért nem pattanunk együtt egy autóba, és rohanunk a kórházba..? Azt a pillanatot, amikor beléptem a terembe, soha nem fogom elfelejteni, örökre belém égett. A nővérem állt legelől, és a nyakamba borult zokogva, csak annyit bírt mondnai, hogy anyu előző este elment. Ott volt az unokahúgom, és 4 nagyon közeli jó barátom. Igen, ott összeomlott minden, és az utána következő napok és hetek meggyőztek arról, hogy a világon a legfantasztikusabb emberek körülöttem vannak, akik összezárt tenyérrel emeltek a magasba, óvtak és figyeltek minden lépésemre.
2 év alatt annyi minden történt, és sokáig nem tudtam, nem mertem vele beszélgetni így egyoldalúan, féltem a képeitől, a videofelvételeket is csak egy év elteltével mertem elővenni, mert minden felzaklatott. Meg kellett értenem, hogy nem lehetek annyira önző, hogy a fájdalmammal éljek, Ő megérdemelt egy ilyen búcsút, ha nem is 63 évesen, de ennél szebb véget senki nem kívánhat magának. És ma már hálát adok Istennek és Neki, hogy bennem csak a fiatalos, gyönyörű nő, a felejthetetlen és pótolhatatlan anya és ember képe marad örökre, és nem kell látnom Őt elfonnyadni, lebetegedni, megöregedni. Bár már más dimenzióban figyel, de Neki ajánlom minden sikeremet, akár a Szombat esti lázra, akár bármelyik színházi bemutatómra, akár a magánéletem boldog pillanataira gondolok..
2 év telt el. Utálom a múlt időt. A jelennek élek, és a jelenben is itt van Velem, a jövőmnek is tanúja lesz.
A sírkövére csak egyetlen mondatot írattam : ” Együtt Veled örökre, és még azon is túl…….”
ELÉG VOLT A NYAVALYGÁSBÓL:::
2008 május 12. | Szerző: Csonka András
Tudom, egy jókora pofont érdemelnék, hogy ilyen sokáig magatokra hagytalak Benneteket, most majd törhetem kezem-lábam, hogy visszacsábítsam az olvasóimat, de megteszem, ígérem….vagyis kéz és lábtörés nélkül:)))
Milyen butaság, azon nyavalyogtam jó ideig, hogy dobozok közt kell élnem, mivel a lakásömat átalakítom, felújítom, és addig édesanyám egykori lakásába költöztem. Itt viszont nincs internetkapcsolat, így a teljesen analfabéta számítástechnikai ismereteim tükrében eltartott egy ideig míg rájöttem, hogy feltalálták a mobilinternetet, így a laptopom most már nem csak porfogó.:) Ugye, most már meg tudtok bocsájtani a hosszas elmaradásomért..?! Még hetekig ilyen össze-vissza lesz az életem, de elég a nyavalygásból, ha arra gondolok, hogy egy teljesen megújított környezetbe költözöm majd vissza, máris felfedezem az optimista mosolyt az arcomon…
Egyébként megfigyeltétek már, milyen átlozottul sokszor nyavalygunk gyakran pitiáner dolgokon? Hányszor sóhajtozunk, hogy nem bírjuk már, megőrülünk, elegünk van, sok-sok negatív gondolat ömlik ki a szánkon, amit aztán az agyunk meg is valósít..Hiszek abban, hogy ezek a nyavalygások valóra válnak, mint negatív parancsok. Magamat már jórészt sikerült átnevelnem , de azért résen kell lennem..
Ha valami felszínes butaság miatt zsörtölődöm, és megoldatlannak érzem a helyzetet, gyakran eszembe jut egy 13 éves kisfiú, Ádám, akit remélem a barátomnak nevezhetek. Évekkel ezelőtt egy újságcikkben olvastam a kálváriájáról, és annyira megindított a történet, hogty felkutattam Őt. Néhány éve egy gépkocsi gázolta el, nem messze a lakásuktól. Olyan súlyosan megsérült, hogy nyaktól lefele teljesen megbénult, azóta is lélegeztető gépen van. A szülök és testvére is emeberfeletti áldozatokat vállalnak, hogy ez az értelmes, helyes srác minél többet élvezhessen így ágyhoz kötötten is a külvilágból. Leborulok az ilyen áldozatkézség előtt, amikor a saját életét valaki háttérbe képes szorítani, csak hogy a másiknak kicsit jobb legyen.Néha meglátogatom, látom ahogy nő, egyre oldottabb velem is, és szeretném, ha érezné, hogy mindig számíthat rám. Döbbentes élmény volt, amkor május elsején felléptem az ő környékükön, egyszer csak megpillantottam Ádámot egy tolókocsiban, kint az utcán.Legutolsó találkozásunk óta már ki tudták hozni a szülei kicsit a levegőre. Igaz, a fejét a kabalállatkáival ki kellett támasztani, és a lélegeztető gép is ott zakatolt a tolókocsiba szerelve, de mégis ott volt. Be is vontam a műsorba, Ő volt a masiniszta a szerelemvonatbaan. Bemutattam Őt a közönségnek, és az utolsó dalnál felvittük a színpadra. Azt akartam, hogy mindenki lássa, ilyen helyzetben is létezik a mosoly, a ragyogó szemek. Láttam rajta , milyen boldog, muszály, hogy minél több élményt gyüjtsünk Neki, ez energiát adhat a kitartáshoz. Elhatároztam, ha törik ha szakad, akárhogyan is, de megoldom és megszervezem, hogy Ádám eljusson színházba, nagyon szeretné megnézni az Operett színházban a Szépség és a szörnyteget, amiben a gyertyatartót jástzom, csak találnuk kell egy konnektort a nézőtéren a lélegeztető gép miatt, és megefelelő helyet a tlókocsinak, biztosan segítségemre lesz ebben a színház.
Amikor ilyen tragédia utáni életre gondolok, elszégyellem magam a piszlicsáré nyavalygásaim miatt. Örülni kell a mának, a jelennek, hoyg egészségesek lehetünk, hogy vannak akik szeretnek, hogy szükség van ránk a világban.
Lassan indulok, délután Abigél lesz. Egyébként július 3 és 6 között 5 plusz előadást iktatott be a színház az Abigélből az óriási érdeklődés miatt, és a külön érdekesség, hogy ezeket az Operett színház épületében játszuk, ami jóval nagyobb a Tháliánál. Gyertek, ha tudtok!
Vigyázzatok magatokra, ciao
Oldal ajánlása emailben
X